Freud szerint a hibás cselekedetek nem véletlenszerű események, hanem komoly lelki cselekedetek; van értelmük; két szándék egyidejű cselekvéséből, vagy esetleg egymás ellenében történő cselekvéséből származnak. Freud először egy 1898. augusztus 26-án Fliessnek írt levelében említi a hibás cselekedetet, ahol a német "fehlleistung", azaz "sikertelen működés" kifejezésre utal.

Ezért van szükség a német kifejezések "hibás cselekedet" fordítására. A hibás cselekedeteket a következőképpen lehet osztályozni: a) nyelvbotlások; b) feledékenység; c) cselekvési hibák; és d) tévedések.

Fontos tisztázni, hogy a kudarccselekmények egymással kombinálva is előfordulhatnak, azaz a kudarccselekmények több típusa együttesen jelentkezik az alanyban.

Tartalomjegyzék

• A nyelvbotlások és a téves cselekedetek
  • Feledékenység és helytelen magatartás
  • Az intézkedés félreértelmezése
• Hibák és kötelességszegés
• Végső megfontolások
  • Hibás és tudattalan cselekmények

A nyelvbotlások és a téves cselekedetek

A beszéd, az olvasás és az írás elmaradásának mindezekre érvényes szempontjai és megfigyelései vannak, ami Freud szerint nem meglepő, tekintve az e funkciók közötti szoros rokonságot. A beszédhiba a nyelvben elkövetett elszólás, hiba vagy hibás művelet, azaz az alany által szóban elkövetett hiba. Beszédhiba akkor történik, amikor például az alany egy szót használ egy másik helyett, amelyre addig gondolt.

Az írásbeli hibák nagyon hasonlítanak a beszédbeli hibákhoz, hiszen Freud szerint előfordulhat például, hogy valaki, aki mondani akar valamit, egy szó helyett egy másik szót használ; vagy hogy ugyanezt teszi írásban, lehet, hogy felismeri, de lehet, hogy nem, hogy felfogja, mit tett.

Az olvasási kihagyások jelentősen különböznek a beszéd- és az írásbeli kihagyásoktól, ha az egyesek pszichés helyzetét hasonlítjuk össze. Tehát ebben a konkrét esetben d a két versengő tendencia egyikét felváltja az érzékszervi ingerlés, kevésbé fog ellenállni.

Feledékenység és helytelen magatartás

A feledékenység a Freud által a kudarc/parapraxia kategóriába sorolt három csoport közül a második csoportba tartozik. A helyzettől függően átmenetileg vagy tartósan jelentkezhet.

A feledékenységet a következők szerint osztályozzák: tulajdonnevek elfelejtése, idegen szavak elfelejtése, nevek és szósorozatok elfelejtése, - benyomások elfelejtése; szándékok feledékenysége; - gyermekkori emlékek és rejtett emlékek; valamint félresiklások és veszteségek.

Az intézkedés félreértelmezése

A hibás aktus Freud szerint egy olyan gondolat szimbolikus megjelenítése, amelyet valójában nem akartak komolyan és tudatosan bevallani. A hibás aktusokra jellemzőek a - tudatos szinten - nem szándékos, de mondanivalóba kerülő cselekedetek, és amikor megvizsgáljuk őket, rájövünk, hogy szándékos volt, de tudattalan szinten. (a tudattalan tartalmak számára egy mód arra, hogy a legkülönfélébb helyzetekben is jelen legyenek, még akkor is, ha nem az a pillanat, amelyet a tudatos én megfelelőnek tart, vagy nem a tudatos én akarata, hogy ez a tartalom megjelenjen).

Ezek a hibás vagy meggondolatlan cselekedetek, nemkülönben más hibák és félreértések, gyakran úgy jelennek meg, mint az érintett személy saját vágyainak kielégítésére szolgáló eszközök, még akkor is, ha tagadja, hogy azok léteznek önmagában; így ezeket általában ő és mások is véletlenszerű cselekedeteknek tekintik.

Néhány ügyetlennek és véletlennek tűnő cselekedet a valóságban rendkívül ügyes és következetes lehet, mert egy tudattalan szándék vezérli őket, és legtöbbször, a céljukat pontos módon érjék el.

Hibák és kötelességszegés

Freud szerint az emlékezeti hibákat (vagy másképp emlékezeti illúziókat) nem önmagukban hibaként ismerik el, ellenkezőleg: igaznak tulajdonítják. Ahol azonban hiba jelenik meg, ott egy visszásság rejtőzik. A gyakran észrevétlen hiba az, hogy a tudatalattiban rejtőzködő dolgokat helyettesítünk.

Freud felhívja a figyelmet arra, hogy ezeket a visszásságból származó hibákat meg kell különböztetni az igazon alapuló hibáktól. A hibák és hibás cselekedetek némelyike fontosabb, mint amilyennek látszik. Valójában a hibákon és hibás cselekedeteken keresztül szólalnak meg az ember legnagyobb igazságai, akár anélkül, hogy az alany ennek tudatában lenne, vagy anélkül, hogy tudatosan akarnánk hagyni, hogy ezt az igazságot elmondjuk vagy megmutassuk.

Ez valami, ami túlmutat az én szféráján és az én akaratain; azért jelennek meg, mert megjelennek, mert a tudattalan erői folyamatosan hatnak az emberekben, a cselekedetek, a viselkedés és a gondolatok irányítása.

Végső megfontolások

A hibás cselekedetek nagyon gyakori jelenségek, és minden embernél könnyen megfigyelhetők. A hibás cselekedet nagy értéke, hogy bármely személynél megjelenhet és megnyilvánulhat anélkül, hogy feltétlenül betegséget feltételezne. Van néhány feltétele annak, hogy egy helyzet hibás cselekedetnek minősüljön. Mivel a hibás cselekedet bármely alanynál előfordul, anélkül, hogy betegséget feltételezne, szükséges, hogy ez a hibás cselekedet ne lépjen túl bizonyos méreteket; lehet pillanatnyi és átmeneti zavar; Emellett általában, amikor a személy tudatára ébred a hibás cselekedetnek, a priori nem ismeri fel annak motivációját, és általában a "figyelmetlenséggel" vagy "kauzalitással" próbálják magyarázni.

Mivel a téves cselekedetek annak a megnyilvánulása, ami meghaladja a tudatos Én-t, igazolódik, hogy a nem ismert ("ismeretlen", "be nem ismert") ami ellentétben állt a cselekmény tudatos szándékával (ami hibássá vált), talált egy másik kiutat (egy ellenakaratot, amely közvetlenül maga a szándék ellen fordul, vagy szokatlan módon, külső társulásokon keresztül), miután az első utat elzárta.

Információt szeretnék kapni a pszichoanalízis tanfolyamra való beiratkozáshoz. .

Az első út gyakran el van zárva, mert a zavaró gondolatok a lelki élet elfojtott mozzanataiból származnak, amelyeket általában erkölcsi okokból nem tárunk a tudatos Én elé. Bár az elfojtott anyag első körben nem hozzáférhető a tudat számára, mégis úgy kell tekinteni, hogy a hibás cselekedetek, Az alkalmi és tüneti cselekedeteket nemcsak az elfojtott gondolatok vagy mozzanatok puszta létezése hozza létre, Más szóval, arra a következtetésre juthatunk, hogy még ha valamit nem is ismerünk fel tudatosan, az nem jelenti azt, hogy nem létezik.

Téves cselekedetek és a tudattalan

A tudattalan (az elfojtott fantáziák és vágyak) irányítja az ember cselekedeteit és viselkedését, még akkor is, ha nem akarja, hogy ilyen vagy olyan módon feltáruljon. A lét legmélyebb igazsága - az, ami a tudatos én elől elmenekül - mindig megjelenik valamilyen formában.

E tanulmányon keresztül sikerült igazolni a mindennapi élet apró cselekedeteinek, olykor patthelyzeteinek fontosságát; hiszen ezekben az apró cselekedetekben az emberek is megnyilvánulnak, kifejezik és kinyilvánítják önmagukat. Még akkor is, ha egy pszichés anyagot (hiányosan) elfojtottak, annak ellenére, hogy a tudatosság taszítja, még mindig képes arra, hogy valahogyan kifejezze magát.

Végül, amellett, hogy kiemeli minden egyes apró cselekedet fontosságát, az elvégzett tanulmány nemcsak a tudattalan létezését, hanem annak minden ember mindennapi életében való működését is megerősíti, amely nem csak azok számára nyilvánul meg, akiknél a "normális"/"kóros" rend valamilyen zavara áll fenn. Az emberi faj minden tagja bármikor ki van téve a saját tudatalattijából származó kényszernek és hatásoknak.

Ezt a szöveget a Freud szerinti sikertelen cselekedetekről írta Paulo Cesar, IBPC hallgató, pszichológia és pedagógia szakos hallgató - elérhetőségek Email: [email protected].