Annak érdekében, hogy megfelelőbb módon megértsük, mi a tudattalan Freud szerint, szükséges, hogy világos és ugyanakkor leegyszerűsített módon fókuszba helyezzük annak a meghatározását, amit a pszichoanalízisben pszichikus apparátusnak nevezünk.

A pszichénk¹ vagy lelki életünk tekintetében két dolog ismert: az agyvelő az a testrész, amely a központi idegrendszerünket alkotja, és minden cselekedetünk és reakciónk központja, amelyhez a hozzá tartozó mellékletek, idegek és inak kapcsolódnak, valamint a tudatos cselekedeteink, vagyis az, amit gyakorolunk, amit képesek vagyunk meghatározni és felismerni, és ami a közvetlen közelünkben van.

Minden, ami a kettő között van, ismeretlen számunkra. A különböző rendszerek együttélése, amelyek a pszichikai készülék nem abban az anatómiai értelemben kell érteni, amelyet az agyi lokalizációk elmélete tulajdonítana neki. Ez csak azt jelenti, hogy a gerjesztéseknek egy rendet kell követniük a különböző rendszerek helyét (LAPLANCHE, 2001).

A pszichikai apparátus

O pszichikai készülék Sigmund Freud számára a pszichikus apparátus vagy apparátus egy olyan pszichikus szervezet lenne, amely egymáshoz kapcsolódó pszichikus instanciákra oszlik, topográfiai és strukturális.

Freud a pszichizmust olyan apparátusként fogja fel, amely képes egy meghatározott energia átalakítására és továbbítására. A pszichikus apparátus lenne az a kifejezés, amely kiemel bizonyos jellemzőket, amelyeket a freudi elmélet a pszichizmusnak tulajdonít: egy meghatározott energia továbbítására és átalakítására való képességét, valamint rendszerekben vagy instanciákban való differenciálódását (LAPLANCHE, 2001).

Freud feltételezi a pszichikus apparátus szabályozásának elvét, az úgynevezett neuronális tehetetlenség elvét, ahol az idegsejtek hajlamosak arra, hogy a beérkező mennyiséget teljes mértékben lemerítsék, olyan kisülési gátakat képezve, amelyek ellenállást nyújtanak a teljes kisülésnek.

A pszichikai apparátusnak tehát nincs ontológiai valósága; ez egy magyarázó modell, amely nem feltételezi a valóság semmilyen denotatív értelmét.

Freud neurológusként a neuronok tudósa volt, és olyan definíciót adott nekik, amely egybeesett a későbbi meghatározásokkal, így a központi idegrendszer anatómiai meghatározásának egyik úttörője volt.

A tudattalan elmélete

O öntudatlan Tudjuk, hogy a tudattalan létezik, de a helyét nem lehet meghatározni, tudjuk, hogy a pszichikus apparátus valamelyik helyén található, de a pontos helye nem ismert, még azért sem, mert ez valami anatómiai határon túli dolog.

A tudattalan definíciói segítenek megérteni, miről szól a pszichoanalízis, és miről beszél. A legvilágosabb definíciók közé tartozik: Gyakorlatilag kifürkészhetetlen, titokzatos, homályos természetű pszichikai komplexum, amelyből a szenvedélyek, a félelem, a kreativitás, maga az élet és a halál eredne².

A jéghegy metafora

Az elménk olyan, mint egy jéghegy csúcsa. A víz alá merülő rész lenne akkor a tudattalan. A tudattalan egy mélyebb és kifürkészhetetlen szféra lenne, még elérhetetlen szintekkel³. A tudattalan Freud számára a az alany számára elérhetetlen hely Ezért lehetetlen kihasználni.

A tudattalan fogalmának kialakításakor Freud klinikai tapasztalataira támaszkodott, és a tudattalanon az elfojtott traumatikus emlékek tárolóját értette, az impulzusok tárházát, amelyek szorongást keltenek, mert etikailag és társadalmilag elfogadhatatlanok.

Freud annak megértését megkönnyítendő, hogy mi is lenne a tudattalan, egy jéghegy képét használta, amelynek látható és kisebb, felszíni csúcsa a tudatos, a szubjektum számára hozzáférhető, vizsgálható rész, a víz alá merülő, nem hozzáférhető, és feltételezés szerint nagyobb, a tudattalan. Ezek mindazok a tartalmak, amelyek nem a tudatban vannak. Nem tapinthatóak, nem hozzáférhetőek a szubjektum számára.

Megtagadó folyamatok

A tudattalanban találhatók olyan ellenálló erők, amelyek küzdenek azért, hogy a tudatosságba kerüljenek, de a tudatosságot megakadályozza egy elnyomó szer Megállapítható, hogy a neurotikus tünetek, az álmok, a sikertelen cselekedetek és a kórképek a tudattalan megismerésének formái, megnyilvánulási formái, ezért az analitikus folyamat során a szabad beszéd és az analitikus meghallgatása a pszichoanalitikus szabály egyetlen módja a szubjektum tudattalanjának megismerésére.

A tudattalanra hárul viselkedésünk nagy részének meghatározása, még akkor is, ha tudjuk, hogy működésének vannak olyan aspektusai, amelyekkel nem vagyunk tisztában. A Freud által adott meghatározás részeként 3 alapvető struktúrát találunk a szubjektum és tudattalanjának megértésében: az Id, az Ego és a Szuperego.

Ego, Id és Superego

• O Id az az instancia, amelyből az "én" származik, és amelyet az örömelv, a libidó vezérel.
• Már a Ego az a rész, amelyet egy valóságelv vezérel.
• És a Superego "felelős" instancia, amely cenzúráz, tilt, szabályt diktál az alany számára.

Érdemes megjegyezni, hogy Lacan számára a tudattalan nyelvként strukturálódik.

Információt szeretnék kapni a pszichoanalízis tanfolyamra való beiratkozáshoz. .

Bibliográfiai hivatkozások: Garcia-Roza, Luiz Alfredo, 1936. Freud e o inconsciente. 24. kiadás - Rio de Janeiro: Jorge Zahar Ed., 2009. ¹ Freud, Sigmund. Rendezte: Tavares, Pedro Heliodor; Morais, Maria Rita Salzano. Compendium of Psychoanalysis and other unfinished writings. Kétnyelvű kiadás - Autentica. 1940. ² Pszichoanalízis tréning. 2. modul: Theory of Subject and Personality. 3. o. ³ Tréning.2. modul: A szubjektum és a személyiség elmélete. 4. o.

Szerző: Denilson Louzada