Ha a klinikum a pszichopatológiában lehetővé teszi a tények megállapítását, az elmélet racionális magyarázatot igyekszik adni. Ez a magyarázat a pszichopatológia és a pszichoanalízis területén egy olyan modellben szintetizálódik, amelyet általában úgy neveznek psziché. Egy modell felvetése azt jelenti, hogy instrumentalista megközelítésbe kezdünk, amely szakít a szubjektivista vagy metálista pszichológiai elképzelésekkel.

A pszichizmus ilyen felfogása szakít az elme vagy a szellem pszichológiáival, amelyek a gondolatok és a különböző ábrázolások esetében szubsztanciális létezést feltételeznek, hogy azok igazságtartalommal rendelkezzenek, és önmaguk számára magyarázatuk legyenek.

Teljesen más paradigmában vagyunk. Itt az elme pusztán tényeken alapul, és a magyarázatot elméleti szinten kell felépíteni, egy olyan elméletet, amely egy valószínűtlen modellre, a psziché modelljére épül.

Elméleti modell

Megfelel-e ez az elméleti modell, ez a struktúra valaminek az emberben? Erre a kérdésre kétféle válasz lehetséges. Vagy nem törődünk ezzel, és így egy "instrumentalista" nevű ismeretelméleti álláspontot veszünk fel. Vagy feltételezzük, hogy van benne valami, és egy úgynevezett "realista" álláspontot veszünk fel. Nem könnyű választani a két válasz között, és látni fogjuk, miért:

• Az első instrumentalista válasz episztemológiailag tökéletesen elfogadható és adekvát. A pszichizmus modellje valamilyen módon magyarázza a klinikai tényeket, és semmi sem kényszeríti arra, hogy valós létezést adjon. Ez a válasz azonban nem kielégítő. Nyitva hagyja a kérdést, hogy mi generálja a viselkedéseket és a tüneteket, és nehéz azt állítani, hogy "semmi" nem képes ellenőrizhető tényeket produkálni.

• Ami a második reális választ illeti, ehhez meg kell határozni a természetet, a feltételezett létezőt, és akkor egy nagy nehézséggel állunk szemben, amelyet nagyon nehéz meghatározni.

Freud

Freud a "metapszichológiájával" elsőként adott modellt a pszichikumról. De a pszichikum természetét illetően mindig homályos maradt, és ez nem ok nélkül van így. Utólag azt mondhatjuk, hogy az akadály abból adódik, hogy a pszichikum nem homogén.

Vegyes entitás, amelyben a biológiai, kognitív-reprezentációs és szociokulturális szempontok szorosan keverednek, így nem lehet egységes ontológiai státuszt adni neki.

A psziché meghatározása

A psziché mindenekelőtt egy elméleti entitás, egy modell, amelyet az emberi egyének érzelmi és kapcsolati viselkedéseiből építettek fel, hogy megmagyarázzák azokat. Modell alatt egy elvonatkoztatott és leegyszerűsített rendszert értünk, amely lehetővé teszi a magyarázatokat és előrejelzéseket.

A pszichopatológiában a klinikum lehetővé teszi a tények megállapítását, az elmélet pedig racionális magyarázatot igyekszik adni. Ezt a magyarázatot a pszichopatológia területén a psziché egy modelljében foglalják össze, amelyet gyakran pszichés struktúrának neveznek, mivel ez a modell egy strukturált egészet alkot.

Ezen túlmenően a psziché a kognitív-reprezentációs összetevőkön keresztül a társadalmi és kulturális hatásokhoz csatlakozik. A pszichén belül a biológiai eredetű impulzusenergia olyan folyamattá alakul át, amely az emberi gondolkodás és viselkedés egy részét létrehozza.

Ezt a bevezetést követően a következőképpen definiálhatjuk a pszichét:

• Létezik egy összetett entitás, amely minden egyes emberben azonosítható, és amely a klinika által leírt viselkedésformákat, jellemvonásokat, kapcsolattípusokat, érzéseket, tüneteket stb. generálja.
• Ez az entitás az egyén egész élete során fejlődik, és olyan tartalmakat nyer, amelyek a kapcsolati, oktatási, társadalmi, biológiai és neurofiziológiai tényezőktől függenek.
• A klinikai tényekből lehetséges egy racionális és koherens elméleti modellt építeni erről az entitásról. Ennek a modellnek elsősorban működési értéke van, mégpedig az, hogy az emberi egyénre ható különböző hatások integrálásával magyarázza a klinikumot.
• Az entitás magában foglalja a neurobiológiai és kognitív-reprezentációs szempontokat, amelyek nem mindig különíthetők el egymástól. Integrálja a kapcsolati, kulturális és társadalmi hatásokat, és végül az egyéni biológiai tényezőket.
• Ebből megértjük, hogy a "pszichikai valóság" kifejezés nem megfelelő. Az empirikus valóság tényeken alapul, és a psziché, amely a klinikai tényekből feltételezett entitás, nem olvad össze velük.

Mit jelent a pszichizmus?

Amikor az emberi lény pszichés működéséről beszélünk, meg kell különböztetnünk az elmét alkotó elemeket, az elme működési szintjeit és azt az evolúciós folyamatot, amelyen keresztül az elme fejlődik.

A szervezet érési folyamatok révén strukturálódik, amelyeket a szociális és fizikai környezettel való kapcsolat elősegít, gátol vagy torzít.

A pszichizmus a gyermek és az őt gondozó felnőttek közötti állandó kapcsolatokra épül Az emberi interakciók gondolatokból, érzésekből és viselkedésből állnak.

A psziché érzelmei

Az élet első hónapjaiban az interakciókat főként érzelmek, érzetek, motoros mozgások, vokalizációk alkotják. A mentális működésnek ezt a szintjét elsődleges folyamatnak, implicit tudásnak nevezzük.

Az idegrendszer érésével és a nyelv kialakulásával a gyermek egyre inkább hozzáfér a tudatos és racionális mentális működéshez. Ez a működés 10-12 éves kora körül érik ki teljesen, amit "hipotetikus-deduktív gondolkodásnak" is neveznek.

A psziché összetevői a gondolatok, az érzelmek és a viselkedés, bár a működésnek két szintje van: a tudatos és a tudattalan szint. Az evolúciós folyamat a szervezet érési folyamatainak összessége, a környezettel való kölcsönhatásban.

Hogyan segít ez az elménk formálásában?

Amint a gyermek megszületik, elkezd kölcsönhatásba lépni a környezetével, a szüleivel és automatikus mozgásokkal. Fokozatosan, a felnőttekkel való interakciónak köszönhetően elkezdi véglegesíteni a világban való élethez szükséges cselekedeteit.

Információt szeretnék kapni a pszichoanalízis tanfolyamra való beiratkozáshoz. .

Amit a gyermek élete kezdetén megtanul, azt a körülötte lévő emberek által meghatározott légkör határozza meg. A gyermek felhasználja első összetevőit, az érzelmeket és az izommozgásokat (viselkedés).

Az alapvető érzelmek a következők: harag, félelem, fájdalom, öröm, undor.

Affektív-érzelmi szint

A működési szint túlnyomórészt az affektív-érzelmi szint lesz, tehát a tudattalan-nonverbális szint. A gyermek nem érti a felnőttek szavait, de megérti az érzelmi élményeiket. A testük megérti, ha más emberek kellemes vagy kellemetlen érzelmeket élnek át.

Ha veszélyt érez, megmerevedik, ha biztonságban érzi magát, el tud lazulni. Intuitívan érthető, hogy a félelem összehúzódásra, a biztonság pedig ellazulásra késztet bennünket.

Ha a gyermek bízhat, majd az idő nagy részében ellazulhat, akkor kibontakoztathatja természetes hajlamait, kísérletezhet, és így megértheti, mit szeret csinálni, és mi az, amit a legjobban tud. Egyszóval elkezdheti felépíteni a világban való létezésének módját.

Ha viszont a legtöbbször védekeznie kell, mert fenyegetve érzi magát, akkor aktiválnia kell az ezzel kapcsolatos képességeit, és kevés helye marad a kísérletezésnek.

Záró gondolatok a pszichizmusról

A pszichizmus eredete közvetlenül kapcsolódik a mindennapi életben jelenlévő társadalmi és kulturális tényezőkhöz, amelyek az egyén elméjét formálják. Ez a folyamat az élet első hónapjaitól kezdve zajlik, és az egész élet során kialakul.

A psziché, az ID, az ego és a szuperego megkülönböztetésének erejével, bemutatja annak értelmezését, hogy mi is valójában a pszichizmus, amely a hétköznapi viselkedés és a neurózisok között változik.

Tetszett a cikk a psziché Akkor ismerkedj meg a Klinikai pszichoanalízis tanfolyamunkkal, ahol örömmel fedezheted fel, hogyan működik a tudattalan, hogyan hatnak az érzelmek és még sok minden mást! Nézd meg!