Ha idáig eljutottál, az azért van, mert kíváncsi vagy, hogy a pszichoanalízis hogyan érti meg irigység Ebben a cikkben ennek a vitának egy részét hozzuk el. Mielőtt azonban rátérnénk arra, hogy mit jelent a pszichoanalízis számára, fontosnak tartjuk, hogy megnézzük, mit mond a szótár. Emellett szeretnénk általánosságban beszélni a fogalomról, hogy aztán megközelíthessük a téma pszichoanalitikus szemléletét.

Irigység a szótár szerint

Féltékenység Etimológiai szempontból a szó latin eredetű, a " meghívás ", ami azt jelenti, hogy "nem látni". Így a jelentései között látjuk:

• a kapzsiság a boldogságért, mások felsőbbrendűségéért ;
• érzés vagy fékezhetetlen akarat, hogy birtokba vegye azt, ami egy másik személyt illet ;
• a célba vett tárgy, áru, vagyontárgyak az irigység.

Az irigység szinonimái között látjuk: féltékenység, utánzás .

Az irigység fogalma

Az irigység, vagy rosszindulat, egy a gyötrelem, vagy akár a düh érzése, amiért a másik Ez az érzés azt a vágyat kelti, hogy pontosan az legyen, amivel a másik személy rendelkezik, legyen szó dolgokról, tulajdonságokról vagy "emberekről".

A következőképpen is meghatározható a frusztráció és a harag érzése, amely akkor keletkezik, amikor egy beteljesületlen vágydal szembesülünk. Aki a másik erényeire vágyik, az képtelen elérni azokat, akár alkalmatlanság, akár testi vagy szellemi korlátozottság miatt.

Sőt, az irigység bizonyos személyiségzavarok egyik tünetének tekinthető. Ilyen például a határeseti személyiségzavar, amely a passzív-agresszív személyiségzavarban szenvedőknél és a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedőknél is megtalálható.

A katolikus hagyományban az irigység is a hét halálos bűn egyike (CIC, 1866. szám).

Mit mond a pszichoanalízis az irigységről

Az irigység arról szól, aki nem látja a valóságot, ahogy fentebb mondtuk. Éppen ellenkezőleg: fantáziadúsan, sőt tébolyultan találja ki.

Az irigy embernek nincs meg a látása ahhoz, hogy meglássa önmagát. A látása kifelé, a másik felé fordul. Megszűnik érzékelni, hogy neki mi van, és ebben az esetben fontosabbá válik az, hogy neki mi nincs. A másiknak van, neki nincs.

Ebben az összefüggésben az ember arra vágyik, amije a másiknak van. Ráadásul az irigy személy nem ismeri el a hiányát, és gyakran szélsőséges módon a mohóságának megfelelően cselekszik. Mélyebben, az irigy személy a másik akar lenni. Mivel az érzés ösztönös, az éhséghez hasonlít. Az egyén éhes a másikra.

Kannibalizmus

Bizonyos esetekben a kannibalizmus fogalmával jellemezhetjük az irigy embert. Ha valaki ki van éhezve a másikra, és megszerzi azt, amije van, azt hiszi, hogy a hatalma az övé lesz. Ez néhány primitív kultúrában előfordul.

Mivel az irigy nem képes élve felfalni a másikat, puszta kézzel pusztítja el az irigyelt tárgyat. Ezt cselszövéssel, rágalmazással, hazugságok hálójának szövögetésével teszi, hogy mások megértést érezzenek iránta. Még a cinkosságot is elősegíti, hogy a többi ember az irigyelt figura ellenében álljon.

Féltékenység Shakespeare-ben

Ha William Shakespeare műveit nézzük, akkor Jago és Othello történetét látjuk. Ebben az összefüggésben tanúi lehetünk annak, hogy az irigység az intrikák révén pusztulást és halált okoz. Othello, a főszereplő a A velencei mór című, 1603-ban írt színdarabban egy hadvezér, aki Cassiust hadnaggyá lépteti elő. Jago altisztje elárulva érzi magát, hiszen azt kívánta, bárcsak ő lett volna az előléptetett alkalmazott.

Azonban nem állt meg, hogy elgondolkodjon azon, hogy miért a másik került előléptetésre, és miért nem ő. Nem vette észre a hibáját, és ösztönös módon ment igazságot tenni, ami sok embernél szokásos. Ettől kezdve Jago Othello és Cassius iránti gyűlöletében viszályt kezdett szítani Othello és Desdêmona párja között.

Így, a férfi szörnyű bosszúterv kidolgozásába kezdett, amelynek célja ellenségei tönkretétele volt.

Jago megpróbálta elhitetni Othellóval, hogy Cassiónak és feleségének, Desdêmonának viszonya van. Féltékenységből, ami szintén szörnyű probléma, Othello őrült módon megfojtja feleségét. Utána, tudván, hogy mekkora hibát és igazságtalanságot követett el, Othello a saját mellkasába döf egy tőrt. Így Jago kitalálja és végrehajtja tébolyult és halálos cselszövését.

Információt szeretnék kapni a pszichoanalízis tanfolyamra való beiratkozáshoz. .

Olvassa el továbbá: Irena Sendler: ki volt ő, az élete, az eszméi

Vissza az irigység lényegéhez

Az irigységtől elragadtatva az ember visszatér az elsődleges ego-állapotba. Ily módon az ember csak az ösztönök vezérlik, olyasmi, amit idővel megtanulunk irányítani. Bár az illető megpróbál racionális indoklást találni a viselkedésére, a valóságban nincs oka ennek a viselkedésnek.

Ami létezik, az valójában egy függőség az irracionalitás felé, azaz, egy ösztönösség, amely ősi viselkedéssé alakul, és az őrületbe kergethet valakit.

Melanie Klein, irigység és ego a gyermekkorban

Melanie Klein pszichoanalitikus szerint az irigység eredete már a korai gyermekkorban, vagyis a preobjektív fázisban érzékelhető. Ennek oka, hogy a gyermek nem képes megkülönböztetni magát a körülötte lévő világtól. Így Freud "anobjektális fázisában" vagy "elsődleges nárcizmusában" van.

A csecsemő fejlődése során, ideális helyzetben, az alany az irigység helyett megtanul csodálni. Így elvarázsolják a másságok, és értékelni fogja azokat másokban. Kíváncsiságuk és elragadtatásuk az új, a felfedezések láttán örömteli módon, a veszteségtől való félelemtől mentesen jelentkezik.

Ez azért történik, mert mindig lesznek csodálatos felfedezések, és ha nem, akkor az alanyban megvan az erő, hogy magának is tegyen néhányat. Ráadásul megtanul elesni és felállni. Hiszen amikor a dolgok nem így történnek, az irigy férfi vagy nő azt gondolja: "Nem akarok én lenni, hanem te akarok lenni".

Így az ember át akarja alakítani magát azzá a másikká, aki képes szeretni, örülni, fájdalmat és szenvedést megtapasztalni, de anélkül, hogy önmagát megsemmisítené. Hiszen az egyensúlyából kibillent ember számára nem az élethajtás áll a középpontban, és emiatt a másiktól kívánja azt.

Tudjon meg többet...

Ez az egész kitérő a gyermekkori vágy elméletére fontos. Ugyanis amellett, hogy feltárja, hogyan alakul ki a vágyunk, és kiterjeszti a hajtóerők kérdését, azt is tárgyalja, hogyan internalizáljuk azt. A pszichoanalízis szerint a gyermekkori traumákat a tudatalattinkban internalizáljuk.

Más szóval ezek a traumák a mindennapi viselkedésünkben is megmutatkoznak. Ezért érzelmeink többé-kevésbé felfújtak lehetnek.

Következtetés

Féltékenység Ha csak a másikat nézzük, abbahagyjuk a küzdelmet azért, amit akarunk. Ezért szükséges, hogy az elemzés és a feldolgozás mellett megértsük, milyen szinten zavarja a gyermekkorunk a felnőtt életünket. Ennek az önismeretnek az egyik módja az online klinikai pszichoanalízis tanfolyamunk. Nézze meg tehát a programot és iratkozzon be!