Erik H. Erikson (1902-1994) pszichoanalitikus, a személyiségfejlődéssel, az identitáskrízisekkel és az életcikluson átívelő fejlődéssel kapcsolatos releváns gondolatok szerzője.

Erikson és a személyiség fejlődése

Erikson Dániában született, zsidó származású volt, biológiai apját nem ismerte. Dán anyja és német származású örökbefogadó apja gondoskodott róla. Németországban élt, majd a világháborúk kirobbanása idején az Egyesült Államokba menekült.

Kezdetben művészi karriert futott be, de később Anna Freud hatására a pszichoanalízis felé fordult. Az Erik Erikson életében átélt különböző válságok nagyszerű elmélkedéseket váltottak ki belőle a személyiség felépítéséről.

Ennek köszönhetően Erikson kidolgozta a személyiségfejlődés elméletét, amelyet a különböző tudományterületek széles körben tanulmányoznak, és amelyet ebben a szövegben összefoglalunk.

A személyiség meghatározása

Az Oxford Languages Portuguese Dictionary szerint a személyiség szó a pszichológia területén a "pszichés aspektusok összességét jelenti, amelyek egységben véve megkülönböztetnek egy személyt, különösen a társadalmi értékekkel közvetlenül összefüggő aspektusokat".

A személyiségjegyeket, amelyek meghatározzák, hogy kik vagyunk:

• Biológiai tényezők: a szüleinktől a genetika révén öröklődő öröklés.
• Kontextuális tényezők: a társadalmi környezettel való kölcsönhatásban szerzett tapasztalatok.

Erikson szerint a személyiség a következőkkel kapcsolatos: - az egyediség, a másoktól való különbözőség érzése; - az önmagunkról és a világról alkotott kép.

Pszichoszociális válságok

Erikson számára a személyiség egészséges módon fejlődik a fiziológiai növekedés, a mentális érés és a fokozott szociális felelősségvállalás révén. Ezt az egész folyamatot nevezi ő "pszichoszociális fejlődésnek". A személyiségfejlődés azonban nem mindenkinél zajlik ugyanúgy.

Erikson szerint "válságokon" megyünk keresztül, amelyek belső és külső konfliktusok, amelyeket a fejlődés egyes szakaszaiban bekövetkező nagy változások időszakaiban élünk át. e pszichoanalitikus számára tehát személyiségünk egészséges fejlődése a válságos pillanatok jó vagy rossz megoldásához kapcsolódik.

Epigenetikai elv és a személyiség fejlődése

A pszichoszociális fejlődés szakaszok sorozatát követi, amelyekben motoros, érzékszervi, kognitív és szociális készségeinket csiszoljuk, hogy jobban megbirkózzunk a minket körülvevő világgal. Minden egyes szakasz, amelyet átélünk, a csecsemőkortól az idős korig, személyiségünk jellemzőit erősíti.

A 2. szakasz összetettebb, mint az 1., a 3. szakasz a 2. működésétől függ, és így tovább... A fejlődésnek ezt az összetettebb szakaszokba való haladását Erikson "epigenetikai elvnek" nevezte el.

A személyiségfejlődés szakaszai Erik Erikson számára Mivel tehát tudjuk, hogy a személyiség egyre összetettebb válságokon megy keresztül, hogy a fejlődés szakaszain keresztül haladjon, nézzük meg most a személyiségünkben szerzett főbb vonásokat Erik Erikson pszichoanalitikus elméletén keresztül:

Bizalom vs. bizalmatlanság és a személyiség fejlődése

Az első szakaszban, amely a születéstől egyéves korig tart, a csecsemő teljesen függ a gondozótól, szüksége van rá, hogy etesse, tisztítsa és biztonságban érezze magát.

A személyiség megtanulja azt a képességet, hogy megbízzon az emberekben, ha jól gondoskodnak róla, vagy bizalmatlan legyen velük szemben, ha nem hiszi, hogy a világ nem tudja biztosítani azt, amire szüksége van. A személyiség által megszerzett alapvető erő az a remény, hogy a világ jó.

Autonómia kontra szégyen és kétség

A második szakaszban, 1-3 éves kor között a gyermek elkezdi felfedezni a környezetét, megragadja és elengedi a körülötte lévő tárgyakat, visszatartja vagy kilöki a székletet és a vizeletet, de még mindig teljesen függ a felnőttől. A személyiség képes autonómiára, de néha szégyent vagy kételyt érezhet, ha valamit rosszul csinál, és megtorlást szenved. A személyiség által megszerzett alapvető erő a valamit birtokolni vagy tenni akarás.

Kezdeményezés vs bűntudat

A harmadik szakaszban, 3-5 éves kor között a gyermek új kognitív és motoros készségekre tesz szert, az előző szakaszhoz képest kicsit függetlenebb a szülőktől, és a szülőket használja modellként a megfelelő vagy nem megfelelő viselkedéshez (pl. a lány, aki úgy akar kinézni, mint az anyja, vagy a fiú, aki úgy akar kinézni, mint az apja).

Információt szeretnék kapni a pszichoanalízis tanfolyamra való beiratkozáshoz. .

Olvassa el továbbá: Útmutató a boldogsághoz: mit kell tennie és milyen hibákat kell elkerülnie

A személyiség több kezdeményezést fejleszt ki a világ felfedezésére, és Bűntudatot érez, ha elfojtják vagy helytelenül viselkedik, de néha szégyent vagy kétséget érezhet, ha valami rosszat tesz, és megtorlást szenved. A személyiség által megszerzett alapvető erő a célok elérésére irányuló célkitűzés.

Az ipar vs. alsóbbrendűség és a személyiség fejlődése

A negyedik szakaszban, 6-11 éves kor között a gyermek iskolába lép, és új készségeket és ismereteket tanul, hogy dicséretet kapjon, szereti megmutatni produkcióit és eredményeit, és az első barátságokat is kialakítja a vele egykorú gyerekekkel. A személyiség fejleszti az Ipar képességét, vagy azt, hogy elismerjék a termelékenységét.

Ha nem bátorítják a sikerre vagy nem ismerik el az emberek, akkor másokkal szemben kisebbrendűségi érzés alakul ki benne. A személyiség által megszerzett alapvető erősség a Kompetencia, a képességeinek sikeres használata és a hasznosság érzése.

Identitás vs. szerepzavar; Az ötödik szakaszban, 12-18 éves kor között a serdülő belép a pubertáskorba, és jelentős változásokon megy keresztül a testében és a hormonjaiban, megkezdődik a felnőtt test megszerzése. Arra törekszik, hogy kialakítsa az identitását, hogy legyen egy olyan érzése, hogy ki ő, hol a helye, és hogy ki akar lenni - ennek érdekében társadalmi csoportokba tömörül, másokat kizár, és erős eszményeket teremt. A személyiség megszilárdítja identitását, vagy komoly szerepzavart, a serdülőkor úgynevezett "identitásválságát" éli át. A személyiség által megszerzett alapvető erő a véleményéhez, elképzeléseihez és az "én"-jéhez való hűség.

Intimitás vs. elszigeteltség és a személyiség fejlődése

A hatodik szakaszban, 18-35 év között a felnőtt egy függetlenebb szakaszt él, produktív munkát vállal, és bensőséges szerelmi vagy baráti kapcsolatokat létesít.

A személyiség megtanulja az intimitás határait, vagy ha nem tud ilyen pillanatokat átélni, akkor a produktív társadalmi, szexuális vagy baráti kapcsolatoktól való elszigeteltség érzését tapasztalja.

A személyiség által megszerzett alapvető erősség az a Szeretet, amelyet a partnerei, a családja és a munkája iránt fejleszt ki, akikkel kapcsolatban elkötelezettséget vállal.

Generativitás vs. stagnálás

A hetedik szakaszban, 35-55 éves kor között a felnőtt már érettebb, és készen áll arra, hogy a következő generációkról gondoskodjon a gyermekek mentorálásával és nevelésével, a szülői szerep vállalásával, vagy a kereskedelem, a kormányzat vagy a tudományos élet társadalmi intézményeiben való részvételével.

A személyiség kifejleszti a Generativitást, vagyis a jövő nemzedékek iránti aggodalmat, vagy stagnál, mert nem ad teret a tanulásnak, amelyet továbbadhatna az új nemzedékeknek. A személyiség által megszerzett alapvető erő az önmagáról és másokról való gondoskodás.

Integritás kontra kétségbeesés

A személyiség nyolcadik szakaszában, 55 éves kortól kezdődően az öregkor az egész élet során tett dolgok mélyreható értékelését hozza magával, ami az elégedettség vagy a csalódottság érzését váltja ki.

A személyiség megtapasztalja a teljesség érzését, az eddig megtapasztaltakkal való beteljesedést, vagy a kétségbeesést, hogy még nem fejezte be az életprojektjét.

A személyiség által megszerzett alapvető erő az a Bölcsesség, hogy a létezés egészével, annak eredményeivel és kudarcaival foglalkozzon.

Információt szeretnék kapni a pszichoanalízis tanfolyamra való beiratkozáshoz. .

Következtetések a személyiségfejlődésről

Megállapítjuk, hogy Erik Erikson elmélete ötleteket mutat be a személyiségek elemzéséhez: - magabiztosak vagy rendkívül bizalmatlanok, - autonómabbak vagy kétkedők, - nagyobb kezdeményezőképességűek vagy állandóan bűntudatot éreznek, - produktívak és könnyen elvégzik a feladataikat, vagy másokkal szemben alárendeltnek érzik magukat, - kialakult identitással rendelkeznek vagy identitáskríziseket élnek át, melyekakik bensőséges kapcsolatokra képesek vagy inkább elszigetelődnek, - akik másokról való gondoskodással foglalkoznak vagy megbénulnak az időben, - akik az elért eredményekkel elégedettek vagy a halál közeledtével kétségbeesettek.

Ezért Erik Erikson vonatkozó személyiségfejlődési elméletéből kiindulva a szöveg során végig lehet gondolkodni a magunkban és másokban jól vagy rosszul megoldott válságokról, illetve megismerhetjük ennek vagy annak a személyiségvonásnak az okát.

Az olvasásra vonatkozó jelzések

1) Erikson: "Az ember nyolc korszaka", a Gyermekkor és társadalom című könyv 7. fejezete (elméletének összefoglaló szövege).

2) Shultz & Schultz: "Erik Erikson: Identitáselmélet", A személyiség elméletei című könyv 6. fejezete (bevezetés Erikson elméletébe).

Ezt a cikket Raphael Aguiar írta. Teresópolis/RJ, elérhetőség: [email protected] - Pszichoanalízis szakon végzett (IBPC), fejlődés- és tanulási pszichológia szakon végzett (PUC-RS) és foglalkozásterapeuta (UFRJ). Klinikai gyakorlat a gyermek- és serdülőkori mentális egészség területén.